6 hónap hallgatás után újra küldött SMS-t Tisza

Április 14-én újra küldött SMS-t az eltűntnek hitt fiatal fehér gólya jeladója. 2012. október 7. óta nem tudtunk róla semmit.

A Tisza névre keresztelt madár a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rakamazról származik, s miután kalandos módon, október elején megérkezett Szudánba, többé nem kaptunk tőle SMS-eket. Ezek a jeladók, a korábbi típusokkal szemben már GSM hálózatokon keresztül küldik a GPS-el rögzített koordinátákat, így ha a madarak olyan helyen tartózkodnak, ahol nincs megfelelő térerő, akkor nem tudják elküldeni az adatokat. Ezért amikor az ősz és a tél folyamán néhány hétig nem érkeztek adatok, akkor sejthettük, hogy a madarak a mobiltelefon hálózattal gyengén lefedett területeken lehetnek, ahogy történt ez a Nógrád megyéből származó Patak esetében is, amikor Csádból egy hónapon keresztül nem küldött jeleket magáról. Tisza esetében is reménykedtünk, hogy előbb vagy utóbb csak előkerül, de 2-3 hónap után már nem nagyon számítottunk arra, hogy ez valóban megtörténik.

Tisza a jeladó felhelyezése után, az elengedés előtt, 2012.08.06. ::: Fotó: Nagy Károly (MME)

 

Az április 14-én újra bejelentkező Tisza jeladója elmentette a madár téli tartózkodásának koordinátáit, így visszamenőlegesen is tudjuk, hogy a tél nagy részét a 2011 júliusában függetlenné váló Dél-Szudánban töltötte, ahol napjainkban is polgárháborús konfliktusok zajlanak. Valószínűleg az ország jelentős részén nem lehet túl jó a GSM hálózat lefedettsége, így talán nem meglepő, hogy Tisza jeladója nem küldött SMS-eket, csak azután, amikor elindult északi irányba és Egyiptomba érkezett. Augusztusi indulása óta mintegy 13-14 ezer kilométert tett meg, s lehet, hogy hamarosan itthon üdvözölhetjük. (A fiatal fehér gólyák csak 3-4 éves korukban kezdenek fészkelésbe, s jelentős részük első éves korában elpusztul. Az első telelés után kóborolnak, s nagyrészük nem jön még vissza a majdani költőterületére.)

Külön érdekessége Tisza történetének, hogy az Afrikát elérő három fiatal jeladós gólya közül ő az egyetlen, amelyik elindult északi irányba és elhagyta Afrikát. Igaz Patakról és a Szlovákiában jelölt Oliverről régóta nincsenek friss adatok, de remélhetően valamikor az ő jeladójuk is újra bejelentkezik.
 

Tisza megtett útja 2012. augusztus – 2013. április 16. között ::: Pirossal jelölve az eltűnéséig megtett út, sárgával jelölve a 2012. október 7. utáni útja.

 

 

További információk:

Tisza adatlapja itt érhető el (információkkal és fotókkal) >>

Tisza folyamatosan frissített térképe itt érhető el. >>

Az aktív státuszú jeladós gólyák térképe itt érhető el. >>

 

Tisza Góréson, 2012.08.23. ::: Fotó: Nagy Károly (MME)

 

Tisza története

2012. augusztus 2-án gyűrűztük meg, a néhány nappal korábban Rakamazon befogott madarat. Le volt gyengülve, de nem volt sérülése miután kirepült az Arany János utca 3. szám előtti fészekből. A Nyíregyházi Állatparkban néhány nap alatt megerősödött, majd augusztus 6-án a Hortobágyi Nemzeti Park madármentő- és repatriáló telepére vittük, s ekkor helyeztük a jeladót Tiszára. Górés-tanya a mentett madarak számára kiváló körülményeket teremt a természetbe való visszailleszkedéshez.

Miért lett a neve Tisza? – Mivel szülőhelye (Rakamaz) a Tisza mellett fekszik, ezért kapta ezt a nevet.

Augusztus 23-án Tisza még a többi fiatal gólyával együtt ott volt, s bár már megerősödött, még nem akart elvonulni, ezért Tiszát és másik két jeladós fiatalt átszállítottuk a Góréstól mintegy 10 kilométerre Délre lévő Kunkápolnási mocsárhoz (Nagyiván mellett).

Azért döntöttünk a jeladós gólyák Górésról történő elvitele mellett, mert az akkor még szép számban jelen lévő fiatal, de még etetésre szoruló gólyák társasága ott tartotta azokat a madarakat is, melyek már önállóan is képesek lettek volna táplálkozni és elvonulni Dél felé. Reméltük, hogy a többiektől távoli helyről elindulnak hamarosan.

Tisza, Szamos és Alma tehát augusztus 23-án már Nagyiván mellett töltötték a délutánt, ahol az elengedésük után azonnal elkezdtek ismerkedni a vizes élőhellyel (Góréson nem sok vízzel találkoztak az aszályos időjárás miatt), együtt sétáltak, ittak, fürödtek és „bogarásztak”.

A három jeladós gólya másnap elindult, s megkezdték a vonulásukat. Tisza 6 nap alatt ért Törökországba, s eközben megtett mintegy 1200 kilométert. Isztambulba érve talált egy 120 hektáros hulladéklerakó telepet, s két héten keresztül ideje nagy részét ott töltötte. Szeptember 15-én indult tovább, majd 7 napot töltött az izmiti hulladéklerakónál.

Szeptember 22-én valószínűleg találkozott egy kései vonuló csapattal, megindult déli irányba, s 29-én a Sínai-félszigeten át Afrikába érkezett. Ezután már nem sietett annyira, Egyiptomban a Nílus mentén haladt, a Nasszer-tónál időzött. Október 6-án a szudáni határhoz ért, s az éjszakát már Wadi Halfa alatt, a Núbia-tó közelében töltötte.

Eddig a pontig mintegy 4000 kilométert repült, majd másnap eltűnt a szemünk elől.
A következő 6 hónapban mintegy 9-10 ezer kilométert utazott. Ebből 7-8 ezret telelése folyamán kóborolt, miután elvesztettük vele a kapcsolatot Dél-Szudánba tartott, ahol minden bizonnyal nem volt megfelelő térerő ahhoz, hogy SMS-eket küldjön a jeladója. A tél nagy részét ott töltötte, majd április elején indult el északnak, s az utóbbi 2 hétben 2000 km-t vonult észak felé.

A 2012. október 7. és 2013. április 14. közötti 6 hónapban semmit semmit sem tudtunk róla. Április 14-én érhetett olyan területre (Egyiptomba), ahol a jeladó már képes volt SMS küldésére, s hamarosan megérkeztek az október és április között eltárolt adatok a webszerverre, s azóta minden nap bejelentkezik, s küldi a friss adatokat.

Tisza tehát talán elindult hazafelé, minden esetre április 16-án elhagyta Afrikát, s estére már Jordániába ért. Kíváncsian várjuk a következő napok történéseit, melyekről természetesen beszámolunk.

 

Tisza a szabadon engedés után, a Kunkápolnási mocsár elárasztott területén, 2012.08.23. ::: Fotó: Nagy Károly (MME)

© MME-BirdLife Hungary »